A szokványostól eltérő módon, most két bejegyzésben, két irányból is megvillantunk egy eljegyzésre való készülődést, és a katarzist. Ez rendhagyó lesz. Igen, természetesen most is egyedileg terveztük és készítettük az ékszert, de ahogyan a legtöbb esetben, most is olyan egyéni jellemzőket, szimbólumokat, információkat rejtett az első ránézésre egyszerűnek tűnő ékszer, mely csak a viselője számára mesél történetet.

Adorján leírta nekünk a történetét. Így abba a különleges helyzetbe kerültünk, hogy tetten érünk egy szerelmes férfi legmélyebb érzelmeit és gondolatait, ahogyan készül élete szerelmének megkérésére. Tetten érjük az ékszer tervezését, készítését, de ezúttal betekintést nyerünk abba a titkos világba, melynek létezését nem is sejtjük.
Biztosan különleges olvasni ezt a lányoknak is, akik másképp közelítik meg a lánykérést, az eljegyzést, a gyűrű fogalmát, az arany, gyémánt vagy más drágakő szerepét és jelentését. Érdekes lehet a fiúknak, mert biztosan hangolja a lelket egy ilyen szép írás, és talán ötleteket is lehet meríteni belőle, hogy miképpen tegyük az egyik legemlékezetesebb pillanatot az életünkben tényleg különlegessé.

Akkor lássuk a mi verziónkat. Én igyekszem rövid lenni, mert Adorján részletesen leírt mindent, és nem fognám ki a szelet a vitorlájából.

Szóval úgy ismerkedtünk meg, hogy Adorján eljött hozzánk, de mi a párommal egy kiállítás miatt nem voltam a műhelyben. A munkatársakra kicsit ijesztő hatással volt a nagy darab, kemény modorú fickó, akinek az érzelmei nem bújtak elő az első találkozás alkalmával. Fel is készítettek a kollégák, hogy nem könnyű eset. 🙂 Ma már mosolygok ezen, de tény, hogy sikerült megpillantani a kőszikla mélyén, és megnyitni a kemény kérget.

Már első beszélgetésünk alkalmával is nagy meglepetés volt, hogy a távolságtartó fickó, hogy vált egyre nyitottabbá, és érdeklődőbbé, ahogyan meséltem neki az ötvös mesterség misztikus ködébe vesző különlegességekről. A drágakövek csodájáról, a nemesfémek működéséről és megmunkálásáról, a díjnyertes tárgyak egyéni történetéről, a személyes tervezés folyamatáról. Minden érdekelte, és egyre többet szeretett volna tudni. Mi pedig örömmel meséltünk a világról, melyben élünk és alkotunk.

Emlékszem, hogy hogy megdöbbentem, amikor megmutattam neki azt az ékszert, mely a páromnak készült, harmadik gyermekünk születésére. Elmeséltem neki, hogy a kedvenc virágát összekötöttem egy méhet szimbolizáló csavarodó zsákocskával, melyben 3 csiszolatlan gyémánt helyét alakítottam ki, mindezt egy lágy, lendületes, szecesszió hangulatú stílusban megmintázott fehér arany medálként. Amikor elmondtam, hogy a zsákocska alján egy apró talp belülről kinyomódó formája látszik a fém keménységét meghazudtolóan, ő nem megkönnyezte a dolgot. Ő nem, én jöttem zavarba, hogy a nagy darab férfi, aki távolságtartó volt, most legmélyebb érzelmeiből enged megbizonyosodni, amikor a saját gyermekeimről, páromról, és alkotásomról beszélek. Innentől kezdve tudtam, hogy különleges lélek lakozik benne.

Hosszabb idő telt el innentől, de ahhoz képest, hogy mit tervezett, nagyon kevés. A párjával korai volt a kapcsolata, és nem akart eljegyzési gyűrűt még, inkább csak szeretett volna valami különlegességgel kedveskedni neki. De ez csak terv maradt, mert ahogyan elvarázsolták a formatervezett ékszerek, az alkotások története és az ékkövek és nemesfémek harmóniája, egyre inkább elbizonytalanodott. Úgy gondoltam, hogy érzi magában, hogy a párja az igazi. Velem is így volt, első perctől kezdve tudtam, és nem maradtam türelmes. Hát ő is így változott. Hordta elém a képeket, amiket a mi képgyűjtéseinkben lelt, majd amiket otthon vadászott, és minden nap más és más volt a kedvenc.

Be kell valljam, kicsit tanácstalan voltam, mert eltérő stílusú gyűrűk képét mutatta. Az egyik gyöngyös volt, a másik gyémántos, a harmadik színes drágaköves. Az egyik sárga arany volt, a másik fehér arany eljegyzési gyűrű. Az egyik geometrikus, a másik organikus. Csapongott, vagy sokféle tetszett neki, nem tudom, de nem találtam a kapaszkodót. Hosszan beszélgettünk, és próbáltam minden opciónál kifejteni a hosszútávú viseléssel járó előnyöket és hátrányokat, az ujjméret ismeretének hiányában a titkos lehetőségeket, hogyan tudna méretet venni a lányról észrevétlenül, próbáltam skiccelni, tervezni köztes változatokat a minták előnyeit felhasználva, de másnap már másik formákat talált kedvencnek, és kicsit aggódtam, hogy mi lesz ennek a vége.

De az idő segített. Az extrém formák és különleges alakok, illetve a klasszikus jegygyűrűk közti spektrumon sikerült végül egy viszonylag egyszerű megjelenésű, de mégis, számos neki fontos részletet, szimbólumot és információt felsorakoztató irány mellett dönteni.

Innentől kezdve már jöhetett egy kicsit célzottabb skiccelés, mely finomította a lehetőségek közti út választását, majd később következhetett a térbeli (3d) formatervezés számítógéppel, mely egyszerre biztosította őt, mint megrendelőt a gyűrű megjelenéséről, és minket is annak tökéletes kivitelezhetőségéről, és az arany súlyának ellenőrzésével az ár számítás helyességéről.

Innentől kezdve már tudtunk pontosított árakról beszélni, drágakövekről egyezkedni, és az anyagok mind látható, mind nem látható tulajdonságait mélyen összevetve, tudatos döntéseket hozni.

Egyetlen kérdés maradt csak ki, és ez az ujjméret volt. Rendben, van már annyi tapasztalatunk, hogy képről, vagy alkatról meg tudjunk valamit saccolni, de olyan sokan jönnek vissza az elveszített gyűrűt ujjra készíttetni, hogy én minden esetben elmondom, hogy inkább szűkebb legyen, mert tágítani könnyebb, és ugyan kiszámoltabb, elsőre pedig talán ijesztőbb is felhúzni, de biztonságosabb. Nyilván nem a kényelmetlen, feszülő megoldást javaslom, de a legtöbben akiknek már lemérték, jó nagy, biztonságos méreteket szoktak javasolni, ami nem egy esetben 2-4 számmal kisebb lesz, miután a vevő meghallgatva a javaslatainkat újra méri, és a saját döntését ennek alapján hozza meg. Na, de kicsit elkalandoztam.

A lényeg, hogy nem volt méretünk, de Adorján rájött, hogy elhozza a párját mintegy véletlen. Édesapjától egyedüliként megmaradt arany láncán valamilyen javítás álcájával elhozta Bogit, akiben csodálkozását és ujjongását látva, valószínűleg egyből kialakult a vágyódás, hogy egyszer valamilyen személyre tervezett egyedi ékszer különlegesség birtokosa lehessen majd. Nem sejtette, hogy már rég egy jól megkomponált terv áldozata.

Így tehát eléggé meglepődött, amikor az egyik, már két éve formálódó, készülődő ékszer garnitúránkba teljesen felöltöztettük. Valóban épp akkor lett kész a másnapi ékszerkiállításunkra, és őszinte volt a lelkesedésünk, ahogyan a műhely összes tagja előbújt, és körül vettük. Mindenki igazgatott rajta valamit. Valaki a gyűrűt leste (és az ujja méretét), valaki a medált igazgatta, két oldalról pedig a különleges, fülére kúszó, a hallójárataiba kígyózó ívű fülbevalót rendezgettük. Szerintem képtelenség lett volna rájönnie, hogy csak az ujjméretére vagyunk kíváncsiak. De ez az esemény, az attraktív fehér arany és gyémántokkal illetve tahiti gyöngyökkel díszített garnitúra, és a szép sudár manöken alkatú lány együtt, mindenkinek emlékezetes maradt. Az ötvöseink megpillanthatták, hogy a közös alkotásunk miképpen kel életre, Adorján szerintem akkor jutott elhatározásának egy magasabb fokára, és Bogi is le volt taglózva önmaga új valóságától.

Az ékszert egyébként este bemutattuk egy kiemelkedően magas színvonalú eseményen, ahol elnevezték a vendégek, majd ezen a néven beneveztük az éppen aktuális Dubai Jewellery Design Awards-ra, ahol több ékszerünkkel együtt ez is díjat nyert. A mai napig az egyik kedvencünk.

Na, de vissza Adorjánra és Bogira.

A 3d formatervezés eredményét elfogadva elindulhatott az alkotói folyamat. A speciális, platinafémmel ötvözött fehér arany gyűrűbe briliáns csiszolású gyémánt került. Az ölelő forma, a bújtatott huzal megoldás, és a gyűrű aljában elhelyezett apró sárga arany betét mind jelentéssel bírt. Ez utóbbi, mely Adorján édesapjának örökül hagyott nyakláncából lett kiemelve, a legfontosabb attribútuma volt a jegygyűrűnek. Belül, az arany gyűrű rejtett ívébe tettük, hogy a menyasszony bőrével mindig érintkezzen.

Adorján nem érte be a neki osztott szereppel, szeretett volna részt venni az alkotásban is. Erre pedig lehetőséget biztosítottunk neki. Így tehát saját maga készítette, de legalábbis részt vett az ékszer alkotásának folyamatában is.

Amikor a gyűrű elkészült, öröme határtalan volt. Biztosan nagyszerű élmény lett volna szemtanúja lenni ennek az intim pillanatnak, de hatalmas öröm számunkra az is, hogy megosztotta velünk legbensőbb érzelmeit és gondolatait.

Olvassátok hát. Kíváncsi vagyok, belőletek mit vált ki.

(Remélem az esküvői ékszerek kapcsán ismét írhatok majd róluk.)