A fehér ékszer fogalom. Már nagymamáink korában is külön kasztnak számított az elegáns, és jelentős értékű fehér ékszer, mely színektől megfosztva formájával, ragyogásával érte el hatását, és így is ki tudott emelkedni társai közül.

Tehát a fehér ékszereknél a fém, és a kő is fehér, vagy ha jobban tetszik így – színtelen. Fémből sokféle lehet fehér (erre később visszatérünk) de kőből sajnos nincs sok olyan, amelyet valóban jó szívvel tudnék tanácsolni. Különösen nem gyűrűbe, jegygyűrűbe, a kopás okán.

Egyeduralkodó a gyémánt. A többi színtelen drágakő hozzá képest fénytelen és puha, így sérülékeny, és szépségét veszíti. Kezdetben szépen ragyog az egyébként viszonylagosan kemény fehér zafír is, de nagyon hamar fénytelenné válik a szennyezők miatt, és ragyogása nullára redukálódik. A fehér topázzal sincs másképpen, de még puhább, és törékeny is. A valódi cirkónnak igen jó fénye van, de puhasága nem teszi ideális jegygyűrű drágakővé. Sok egyéb színtelen drágakő létezik, de mindegyik komoly kompromisszum.

A műtermékek közül a cirkónia, már évtizedek óta uralkodó a tömeg ékszerek világában a gyémánt utánzására, szép fénye a legtöbb színes drágakő színtelen változataihoz képest kiemelkedő, de a gyémánttal nem konkurálhat. Értéke nincs, mert születési helye a laboratórium, így nincs ritkasága, nem valódi érték. Sajnos a keménysége nem kiemelkedő, és emiatt a vele díszített gyűrűkben hamarosan megkopnak a használatban, elveszítik eleven fényüket, formájukat. A legmodernebb gyémánt utánzó műtermék a Moissanite, mely meglepően kemény, ragyogás alig marad le a gyémánttól, diszperziója le is előzi, de annak ellenére, hogy műtermék, az ára nagyon magas, a gyémánthoz hasonlítható. Így nem nagyon terjed a világban.

A gyémánt tehát nem csak a reklám miatt kiemelkedő, de tulajdonságai alapján is uralkodó szerephez jut. A középkorban is ismerték már, s hasítási síkjai mentén meg is munkálták, de igazi ragyogó szépségét sokáig nem tudták belőle előcsalogatni. A mai modern csiszolási eljárások, már szabad kezet adnak a megmunkálásukhoz, főleg amióta lézer technológia segíti.

A sok szempontból ideálisnak mondható (kerek) briliáns csiszolás az egyik legelterjedtebb, mert színekben és fényekben is gazdag, és könnyen illeszthető mindenféle ékszer designba, így az esküvői ékszerekbe is. A princess (négyszögletes), marquise (szilvamag forma), pendeloque (csepp forma), tilliant (íves háromszög) formák szerintem a legszebbek, mert ezeknek a fénye, formája, igen izgalmassá teszi őket. Személyes ellenszenvem az oválisokkal szemben csak unalmas formájuk miatt alakult ki, de ragyogásuk optimális. Számos további csiszolási forma létezik, köztük általánosak is, mint a: baguette, smaragd csiszolású, szív, párna, vagy a ritkábban látott: radiant, asscher, vagy éppen fantázia csiszolt változatok, mint: fél-hold, csillag, sárkány, stb., tehát az ékszer tervezésnek ma már nem szab határt a gyémánt megmunkálásának nehézsége.

Sajnos a gyémánt ragyogása olyan sokkoló, hogy a világ nagy részén elfelejtik, hogy az ékszer eredendően egy személyes műalkotás, és tömegtermékké sorvasztották a profit érdekében. A gyémánt ugyanakkor sikerrel adja el ezeket a sok esetben unalmas nemesfém tárgyakat. Manapság a luxus ékszer fogalma a gyémántokkal hintett ékszerekkel látszik össze olvadni, ami számomra elég üres, de a gyémántok szerepe elvitathatatlan.

A személyes meggyőződésem az, hogy aki az esküvőjére vagy az eljegyzésére ékszert választana, személyeset, egyedit, különlegeset, s egy egész életen át szépet, azaz tartósat keres. A gyémánt ebben jó partner, de a tartós ragyogásán kívül nincs sok más erénye. A személyességet és különlegességet az ékszer -maga- kell hordozza, és ezért látunk mi minden egyes megrendelésben kihívást, hogy valóban egyénivé tegyük a formatervezés, és a személyes kapcsolat egyéni lehetőségein keresztül.